Gyulakeszi, Csobánc - Gyulakeszi - Gyulakeszi

Leányfalusi Ágoston somlói várnagy 1491 elsõ felében építkezett itt, ,,a vár körül igen hasznos épületeket emelt". Feltehetõen õ építette meg a külsõ falakat, a sáncokat, az új délnyugati kaputornyot az elõtte levõ farkasveremmel, a vár udvarán a ciszternát és a fennsíkot megszaggató árkokat, gödröket, amelyek az ellenség ostromgépeinek használatát akadályozták. Giulio Turco rajza szerint a vár nagyjából négyzetes alakú, melynek északi sarkában állt a hatalmas támpillérekkel erõsített öregtorony. A délnyugati oldalon volt a belsõ kaputorony, elõtte kis kapuudvar, mindkettõ elõtt egy-egy farkasverem a felvonóhíddal. A várudvar három oldalát épületek szegélyezték, ezek közül az L alaprajzú keleti szárny emeletére szabad lépcsõ vezetett az udvarról. Az egész várat övezõ palánk északról és keletrõl a sánc tetején, délen pedig a külsõ fal alatt húzódott, míg nyugatról kapuszorost alkotott, amit hosszan kinyúló kõfal védett. Turco rajza is feltüntette azokat a gödröket, melyek az ostromgépek használatát akadályozták. A romos vár maradványainak biztosítására 1953-ban kisebb konzerválást végeztek, melynek során a várudvar feltárásakor a ciszternát is megtalálták. A honfoglaláskor e vidéket a Lád vagy Vérbulcsú vezérek szállták meg, csak a X. század második felében jutott a fejedelmi nemzetség birtokába. Csobánc hegyét egy 1220-ben kelt oklevél említi elõször, amikor az Atyusz nembeli Sal comes ajándékozta el. Maga a hegy a Keszi királyi udvarnokoké volt, akik azért pereskedtek, mert a diszeli nemesek szõlõt telepítettek, és a hegyen egy kõházat is emeltek. Az 1225-ben történt megegyezés szerint a hegy ugyan a keszieké maradt, de a szõlõt és az épületet a diszeliek használhatták továbbra is. Várat nem említ az oklevél, de feltehetõen a kõház a vár õse lehetett. A vár 1272-ben szerepel elõször okleveleinkben, de birokosát nem ismerjük. 1300-tól a Rátót nemzetségbõl származó Gyulaffy Demeteré lett, kinek itteni várnagya bizonyos Csaba. E család közel 400 éven keresztül birtokolta Csobánc várát és uradalmát. Ezután 200 évig alig van hírünk a vár sorsáról. Rátóti Gyulaffy László 1490 körül meghalt. A várban özvegye gersei Pethõ Margit s fia János maradt. Az 1491. július 22-e körüli oklevél szerint Margit asszony Csobánc várát fiának Gersei Pethõ Jánosnak adta át, Kinizsi Pál temesi gróf beleegyezésével. A török terjeszkedésével Csobánc 1543 után került a végvárak sorába. A török eredménytelen ostroma után Gyulaffy László királyi õrséget kért a vár védelmére, amely ezután a gyõri fõkapitánysághoz tartozott. Az 1568-as drinápolyi békekötés miatt csalódott magyar urak egy része az egri hõs Dobó István vezetésével elhatározta, hogy Erdélyhez csatlakozik.
Forrás: http://mars.elte.hu/varak/index.html