Bemutatkozás
Intézményünk jelenleg szállodaként működik, de mint műemlék látogatható. Az épület bejárását audiogiude készülék segíti.
Történetünk a X. Században kezdődik. Géza fejedelem uralkodása idején a szomszédos Német Birodalomból egy tudós pap, Wolfgang vezetésével misszionárius csoportot küldtek Magyarországra. A csapat azonban nem jutott tovább a soproni vidéken, így itt térítettek egy éven keresztül. Hazatérésüket követően Wolfgang jelentős egyházi karriert futott be, ő volt például az első magyar királyné, Gizella házi tanítója. Wolfgang életét végül remeteként fejezte be, számos csodát tett, amiért később szenté is avatták. Tiszteletére a Sopron környékén megtelepedő bajor telepesek előbb egy emlékhelyet, majd egy kápolnát építettek a mai Kolostorhegyen. Ez a kápolna szolgált alapjául a későbbi pálos kolostornak, amit Sopron városa 1482-ben épített.
A gyakori török támadások miatt a szerzetesek 1532-ben elhagyni kényszerültek kolostorukat, s csak az 1600-as évek elején tudtak visszatérni, amikor is megkezdték a leromlott állapotú kolostor újjáépítését. A közel 30 évig tartó felújítás során alakult ki az épület ma is látható formája, amin a későbbiekben már csak belsőépítészetileg változtattak. Az elkészült barokk stílusú komplexum lett a rend egyik magyarországi központja.
A kolostori élet virágzása a 18. századig tartott. A dicsőséges időszaknak a reformer király, II. József rendeletei vetettek véget. József úgy gondolta, hogy a haszontalannak tartott szerzetesrendek feloszlatásával és vagyonuk értékesítésével annyi pénz nyerhető, ami fedezi az egyház fenntartási költségeit. Így zárták be a Sopronbánfalvi Kolostort is 1786 őszén.
Ezután változatos idők következtek. Eleinte szénbányászoknak szánt munkásotthonként, majd a napóleoni időkben szükségkórházként üzemelt az épület. A reformkorban a felszabaduló szobákat bérelhető apartmanokká alakították és szezonális szálláshelyként működtették, majd az 1860-as években a katonai támaszpontok közelsége miatt kisebb kórházzá vált az épület.
1891-ben a győri püspök karmelita apácákat telepített ide, akik egészen 1950-ig élhették csendes, világtól elvonult életüket.
Ekkor a kommunista állam a kolostorok többségével együtt a Sopronbánfalvi intézményt is bezárta, majd szociális otthonná alakították át, ahol mentálisan sérült és idős embereket helyeztek el.
A rendszerváltás idejére az otthon korszerűtlenné, míg a kolostorépület lelakottá vált. Ugyan az ápoltak egy modernebb ingatlanba költözhettek és a karmeliták visszakapták régi rendházukat, az apácáknak nem volt pénze a felújításra. A helyzetet Kovács Gábor üzletember oldotta meg, aki 2004- ben megvásárolta a házat és 2009 és 2010 között nagy igényességgel felújíttatta, majd 2011-ben meditációs és elvonulási központot nyitott benne elsőként az országban. Intézményünk jelenleg állami tulajdonban van.
