1956-os emlékmű - Vác
Bemutatkozás
Az 1956-os forradalom tiszteletére emelt emlékmű 2006. október 23-án, a szabadságharc 50. évfordulója alkalmából foglalta el helyét a Váci Fegyház és Börtön impozáns épülete mellett. A megrendítő alkotást Philipp Frigyes főépítész tervezte és Seregi György iparművész keltette életre. Látványa épp olyan szomorú, mint amennyire lélekemelő, ugyanis a zsarnokság szorításából való menekülés, a szabadság és a remény kiolthatatlan vágyát szimbolizálja.
A fegyház falához simuló térköves területből mintha elemi erővel tört volna fel a kőhalmaz, melyen az emlékmű áll. Formavilága egy meggyötört, kiüresedett emberi testet idéz meg, de erősen hasonlít egy kettéhasadt fára is. Ez a kettősség szándékos eleme az alkotásnak: ahogy a mélyre nyúló gyökerek megóvták a fát a pusztulástól, úgy tartotta életben a forradalmárokat is a reménybe vetett hitük.
A szobor mögött sorakozó márványtáblák egyike arról emlékezik meg, hogy a szabadságharc kitörését követően a váci polgárok félelmet nem ismerő elszántsággal szabadították ki a börtönben raboskodó politikai foglyokat. Október 27-én így több száz olyan igazságtalanul tömlöcbe vetett ember menekülhetett meg, akiket a kommunista rezsim kényszerített fogságba. A tábla és a szobor azok előtt is tiszteleg, akik nem ízlelhették már meg a szabadságot.
A fegyház falához simuló térköves területből mintha elemi erővel tört volna fel a kőhalmaz, melyen az emlékmű áll. Formavilága egy meggyötört, kiüresedett emberi testet idéz meg, de erősen hasonlít egy kettéhasadt fára is. Ez a kettősség szándékos eleme az alkotásnak: ahogy a mélyre nyúló gyökerek megóvták a fát a pusztulástól, úgy tartotta életben a forradalmárokat is a reménybe vetett hitük.
A szobor mögött sorakozó márványtáblák egyike arról emlékezik meg, hogy a szabadságharc kitörését követően a váci polgárok félelmet nem ismerő elszántsággal szabadították ki a börtönben raboskodó politikai foglyokat. Október 27-én így több száz olyan igazságtalanul tömlöcbe vetett ember menekülhetett meg, akiket a kommunista rezsim kényszerített fogságba. A tábla és a szobor azok előtt is tiszteleg, akik nem ízlelhették már meg a szabadságot.
