Aquincumi katonai amfiteátrum - Budapest
Bemutatkozás
Óbudán lépten-nyomon tetten érhető hazánk római öröksége. A Katonavárosi Amfiteátrum romjaira a hajdani Aquincum szívében, egy 1925-ös feltárás során bukkantak rá a régészeti kutatók. Az országos jelentőségű lelet abba a korszakba repíti el a látogatókat, amikor még gladiátorok és vadállatok harca jelentette a legnagyobb szórakozást a helyi lakosságnak.
A Duna partján fekvő körszínházat feltehetően a II. század derekán építették Antoninus Pius császársága alatt. A munkálatok nem igényeltek hatalmas idő- és erőbefektetést, hiszen egy természetes mélyedésből alakították ki, amit korábban katonai gyakorlótérként hasznosítottak. Az elliptikus küzdőtér csaknem 90 méter hosszú és 66 méter széles, amivel a Római Birodalom egyik legnagyobb kiterjedésű színháza volt. Az arénaterület átmérője még a Colosseumét is meghaladja.
A Katonavárosi Amfiteátrum nézőtere is kihasználta a környezeti adottságokat, így boltozatok helyett földtömeg választotta el a cirkuszi játékokat a közönségtől. Az ülőpadok süppedését azzal gátolták meg, hogy belül falsarkantyúkkal szerelték fel a színházat. A szórakozni vágyó tömeg két főkapun keresztül tudta megközelíteni az arénát, valamint a 10-14 méter magas falakhoz épített lépcső segítségével. A műemlék mindkét végpontjában állatketrecek jelzik, hogy egykor vad hajszáknak adott otthont. A csatornázás nyomai arra utalnak, hogy még vízi játékok megrendezésére is alkalmas volt.
A Duna partján fekvő körszínházat feltehetően a II. század derekán építették Antoninus Pius császársága alatt. A munkálatok nem igényeltek hatalmas idő- és erőbefektetést, hiszen egy természetes mélyedésből alakították ki, amit korábban katonai gyakorlótérként hasznosítottak. Az elliptikus küzdőtér csaknem 90 méter hosszú és 66 méter széles, amivel a Római Birodalom egyik legnagyobb kiterjedésű színháza volt. Az arénaterület átmérője még a Colosseumét is meghaladja.
A Katonavárosi Amfiteátrum nézőtere is kihasználta a környezeti adottságokat, így boltozatok helyett földtömeg választotta el a cirkuszi játékokat a közönségtől. Az ülőpadok süppedését azzal gátolták meg, hogy belül falsarkantyúkkal szerelték fel a színházat. A szórakozni vágyó tömeg két főkapun keresztül tudta megközelíteni az arénát, valamint a 10-14 méter magas falakhoz épített lépcső segítségével. A műemlék mindkét végpontjában állatketrecek jelzik, hogy egykor vad hajszáknak adott otthont. A csatornázás nyomai arra utalnak, hogy még vízi játékok megrendezésére is alkalmas volt.
