Bemutatkozás
A Hajósi pincefalu története a 18. század végére, 19. század elejére nyúlik vissza, amikor a helyiek elkezdték kihasználni a löszhát nyújtotta ideális körülményeket a borospincék építésére. Mivel a falu belvízi problémái miatt a házak mellett nem voltak alkalmasak pincék kialakítására, a löszös domboldal kiváló megoldást nyújtott a bor és termények tárolására. Egykoron a helyiek szerint több pince is volt, mint ház, mivel sok gazda külön pincét épített a bor és az egyéb termények tárolására.
Történelem
Az első hivatalos adat 1851-ből származik, ekkor 553 holdon termesztettek szőlőt, és 363 pince szolgálta a termelést. A 20. század elejére felépítették a jellegzetes présházakat, melyek közül sok ma műemlékként védelem alatt áll. Ezek vályogfalakkal és vesszőfonatos, deszkázott oromzatokkal készültek. 1935-ben már 1812 holdon termesztettek szőlőt, és jó termés esetén a pincék akár 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak. A második világháború azonban súlyos károkat okozott, sok pince tönkrement vagy kifagyott.
A pincék napjainkban
Az 1960-as évektől kezdve megindult a pincefalu újjáépítése, és kialakult a ma is látható arculat. A borospincékben tárolt borok nagyrészt családi fogyasztásra készülnek, kisebb részük pedig értékesítésre kerül. A pincék mellett fontos szerepet töltenek be a présházak is, ahol a szőlőfeldolgozás eszközeit, például a prést és az erjesztőkádakat tárolják. Az épületek kis szobái pedig a gazdák pihenésére és vendégfogadásra szolgálnak.
