Az első említése még 1319-ből egy pálos kolostorral kapcsolatos levélből való, ott Fel-tó néven szerepelt. A tó a 19. században nyerte el jelenlegi nagyságát annak érdekében, hogy a helyszínen működő kohászatok vízellátása állandó jellegű legyen. Az ómassai kohó az 1800-as évek elején már nem tudott tovább bővülni így új helyre Újmassára költözött. 1810-es években az újmassai kohó építésénél a szükséges vízellátásról is gondoskodni kellett. Ezt a Garadna- és Szinva-patakok összefolyásánál tudták megvalósítani. A felduzzasztásnál és a tógát létrehozásánál Fazola Frigyes is segített, aki Selmecbányán szerzett gyakorlatot gátépítésben. 1813-ra az Újmassai kohó megkezdte működését és az ehhez szükséges vízellátás is biztosított volt. A műhelyi gépek meghajtásához szükséges víz a tó fenékzsilipjétől tölgyfa csatornákon át érkezett. A megfelelő vízbőségről 14 állandó és 11 időszaki forrás gondoskodik. Az 1930-as években a turizmus fellendülése a hámori-tavat is érintette. A nyári időszakban cölöpökre épült strandfürdővel, vitorlázási valamint csónakázási lehetőséggel várták a vendégeket, télen pedig korcsolyázni lehetett a befagyott tavon.

A Hámori-tó hazánk egyik legrégibb tározó medencéje kb. 1,5 kilométer hosszú és helyenként 9 méter mély. Izgalmas, romantikus helyszín, nyáron csónakázásra van lehetőség. Bármelyiket választva felejthetetlen látványban lesz részünk.