KIÁLLÍTÁSOK
„FÜRED A MAGYAR KIRÁLYSÁG DÍSZE”
Állandó kiállítás.
A látványos, interaktív kiállítás a füredi fürdőtelep központjának, az egykor Savanyúvíznek nevezett településrésznek XIX. századi történetét, életét mutatja be. A több mint háromszáz éves múltra visszatekintő fürdőtelep központja a savanyúvíz kutaknál alakult ki.Flasker András seborvos 1702-től már gyógyászati tevékenységet folytatott itt, amely terület mellett folyamatosan épültek ki a gyógyulni vágyó vagy szórakozni akaró vendégek ellátását szolgáló épületek, fejlődött ki a később világhírűvé vált balatonfüredi gyógyfürdő. A kiállítás nemcsak a XIX. század első harmadától egyre nagyobb hírnévre szert tevő, a szentgyörgyi Horváth családhoz kötődő füredi Anna-bálok történetét mutatja be, hanem az országos hírű füredi színjátszás és Hertelendy Károly és gr. Széchenyi István nevével fémjelzett balatoni gőzhajózás kezdeteinek relikviáit is a látogatók elé tárja.
„EGY BOLDOG NYÁR…”
Gyermekek és kalandok a Balatonnál
Állandó kiállítás.
Az irodalom mindig is szívesen idézte meg a gyermekek mese és élményvilágában a Balatont. Ide jártak Maczkó úrék, majd jött Brumi is a barátaival, hogy Róka Rudiról már ne is szóljunk. Itt vívtak nagy csatákat Lampérth Géza hősei, miként ide költöztek a cserkésztáborok, villantak fel tábortüzek lángjai és a közös esti éneklés óráit sem lehetet elfelejteni. A déli part sekély, kényelmes vize, az északi part izgalmasabb mélysége egyaránt vonzó volt. Majd jöttek az úttörők egy új mozgalmi éneksorral, de a nyáresti táborozások, számháborúk és vízi ütközetek változatlan gyermeki élmények maradtak. A huszadik század végére minden megváltozott. A balatoni nyár gyermekirodalmában már új hősök jelennek meg, akik a tündéres meséket hoznák vissza. A Balaton partján minden a mesékből táplálkozott, ha a szülő leült gyermeke mellé és kinyitotta a lélek és emlék mesekönyvét: a Balaton keletkezése, óriások harca, tündérek és boszorkányok küzdelmei, a víz alatti mesevilág titkai, a Balaton-felvidék sárkányai – nincs még egy ehhez hasonló varázslatos táj sehol a világban.
A kiállításon azt próbáljuk megidézni, hogy az idősebbek érezzék gyermekkoruk hangulatát az 50 filléres fagyival és a Bambival, a maiak pedig éljék át egy teljesen megváltozott világ nyári balatoni örömeit.
Semmi nem ronthatja el egy balatoni boldog nyár élményét a gyermekek világában.
S a felnőttek emlékeiben sem…
NÉMETH LÁSZLÓ EMLÉKSZOBA
Állandó kiállítás.
A kiállítás Németh László (1901–1975) Kossuth-díjas írónak állít emléket, aki számos alkalommal megfordult Balatonfüreden. A XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója már az 1920-as évektől Balatonkenesén és Balatonföldváron nyaralt, majd 1957-ben Borsos Miklós szobrászművész javaslatára a Tihany melletti Sajkodon telepedett le. Többször kezelték a füredi szívkórházban, és gyakori vendég volt Lipták Gábor füredi „irodalmi szalonjában” is. 1964-ben emlékezetes beszédet tartott a füredi Lóczy Lajos Gimnázium új épületének avatásakor. Az iskola falán, és a Gyógy téren lévő Füredi Panteonban emlékét tábla, afüredi Tagore sétányon 2001-ben ültetett emlékfa őrzi emlékét.
A FESTŐ SZÜLŐFALUJA
A régi Balatonfüred Protiwinsky Ferenc képein
Megtekinthető: 2017. június 24-től szeptember 3-ig.
Protiwinsky Ferenc tájképei közül a Vitorlásszánt 1907-ben festette. A huszonhárom éves fiatalembert Balatonfüreden már akkor festőművészként tartották számon, Mészöly Gyula járásbíró A Balaton-kultusz és a kisemberek című könyve illusztrálásához kért tőle négy képet. A másik hármat is ismerjük az egykorú fotókról, de eddig csak a kiállításon látható került elő közülük. A többi tájkép 1933-1945 között, Protiwinsky Münchenből való végleges hazatérése után készült. Az évtized elején még tehetségéhez és sokoldalú felkészültségéhez méltó feladatok várták. Megfestette az 1927-ben felépült katolikus plébániatemplom – a „piros templom” – stációképeit (1935); a műgyűjtő és művészetpártoló Brázay Zoltán villájába készített freskón a 19. századi Balatonfüred életét, a kor ismert személyiségeit elevenítette meg (1938); arcképeket festett saját kortársairól, az 1930-as évek balatonfüredi polgárairól. Az arcképekből kettő már a Helytörténeti Gyűjtemény tulajdonában van.
A háborús években azután megritkultak, majd végképp elmaradtak a megrendelések, a művész megélhetését a Szívszanatórium halljában kiállított képeinek eladása biztosította. De sohasem festett „balatoni anzikszot”, képein a szülőföldjét, az otthon tájait mutatta meg. A téma első pillantásra azonosnak látszik: a Tihanyi-öböl a Füredet környező dombokról. Újra és újra ugyanazt a helyszínt viszi a vászonra, még sincs közöttük két egyforma: attól függően, hogy Csopak felől, a Tamás-hegy oldalából vagy a Papsoka romjai felől néz a tó felé, mindig új és új arcát mutatja meg a tájnak. Szembeötlő, hogy a képeken soha nincsenek emberek, tárgyak is ritkán utalnak emberek közelségére. Az ábrázolt táj ettől időtlenné, elvarázsolt vidékké válik. Protiwinskyt nem a pillanat impressziója, hanem az állandóság ragadta meg.
A művész 1947-ben bekövetkezett halála után a hagyatéki leltárba bejegyzett 63 festmény nyomtalanul tűnt el az évtizedek során, csak néha bukkan fel valamelyik egy-egy galéria aukcióján.
Kurátor: Z. Karkovány Judit ny. középiskolai tanár
Kutatószolgálat
A Városi Helytörténeti Gyűjtemény állománya a Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményének része. A helytörténeti dokumentumok gyűjtése már a könyvtár alapításakor megindult. Az állomány az 1950-es évek óta fokozatosan bővül.
Állomány:
- helyismereti könyvtári dokumentumok
- közérdekű muzeális gyűjtemény
