Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Bemutatóhelye - Vértesszőlős

A vértesszőlősi házak felett, zöld vaskerítés mögött a fűvel, bokrokkal, fákkal benőtt, kavicsos sétautakkal szabdalt területen tártak fel 1963-68 között egy előember-telepet, melynek jelentőségét növelte, hogy Európa közepén ez volt az első alsó paleolitikus (az őskőkor legkorábbi időszakából származó), mai tudásunk szerint mintegy 300 ezer éves lelőhely. A kutatás igazi szenzációja az 1965-ben megtalált 25-28 éves férfi tarkócsontja és néhány gyermekfog-töredék volt.

A feltárás vezetője, Vértes László a régi hagyományoknak megfelelően az ásatásain dolgozó és a tarkócsontot megtaláló munkatársnak engedte át a „keresztapaságot”, aki Sámuelnek, becenevén Samunak nevezte el a tarkócsont hajdani tulajdonosát. A vértesszőlősi előember telep nemcsak a lelet ritkasága, az előkerült településmaradványok és tűzhelyek vagy a több tízezernyi kőeszköz miatt vált világhírűvé, hanem a szerencsés természeti körülménynek köszönhetően egyedülálló emlékanyagot is felszínre hozott.

A lábnyomos felszín a környék természetes állatvilágát tükrözi, míg a kőeszközökkel együtt előkerült csontmaradványok vizsgálata alapján az előember étkezési, és talán vadászati szokásaira lehet következtetni. A kivételes körülmények miatt megőrződött lábnyomok mellett a természet másik csodája: a mészkőben található levél, mag és tobozlenyomatok alapján ismerjük az embert és kortársait körülvevő növényvilágot.

Az előemberek telephelyén, a régi kőbányában a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Bemutatóhelye ismerteti meg a látogatókkal mindazt, amit a régészettudomány feltárt a több százezer évvel ezelőtti életből.