Pintér-kert Arborétum - Pécs

A Pintér-kert nevét Pintér János (1879-1933) egykori pécsi banktisztviselőről kapta. A kertben álló Pintér-villa, melyben jelenleg a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság központja található, a 19. század végén tettyei szőlőskerti nyaralónak épült. Egykori tulajdonosa, Pintér János botanikai, természet iránti érdeklődésétől indíttatva kezdte el növények telepítését az épület körül. A terület kedvező klímaadottságait kihasználva 1926-tól kezdődően, 1933-ban bekövetkezett haláláig a telek alsó felében örökzöld gyűjteményes kertet alakított ki, míg a felső rész szőlőskert maradt. Pintér János halála után a telepített növényzet tovább fejlődött, ugyanakkor a kert nagy részét visszahódították a természetes erdőtársulások, növelve ezzel az arborétum fajgazdagságát. Így napjainkban az eredeti társulások és a díszfajok érdekes elegye alkotja az 1974-ben helyi, majd 1977-ben országos védelem alá helyezett, állami tulajdonban levő, botanikus kertként gondozott park növényzetét.

Az arborétum alsó része az 1920-as években megalapozott gyűjteményes kert. Itt a látogatók kanyargós utakon, lépcsőkön haladva barangolhatják be a kertet, megcsodálva a zömükben telepített fákat, cserjéket, évelőket, a kert védett lágyszárúit, a díszmedencét és a kis tavat, valamint a Nagyharsányi Szoborparkban készült, és az 1980-as évek eleje óta állandó szabadtéri kiállításként itt bemutatott műalkotásokat. A kert bejárati részén található a főként vakok és gyengénlátók számára kialakított „illat- és színkert”. Az alsó kertrész felső határát a filagória jelzi, ahonnan átlátás nyílik a Havi-hegyi kápolnára és Rétfalvi Sándor szobrászművész alkotására, a Corpusra.
A 2013 őszétől látogatható felső kertrészt mára zömmel a jellegzetes mecseki karsztbokorerdő és az ezüsthársas törmeléklejtő növényzete borítja. Rekonstrukcióját és megnyitását követően a kert ezen parkerdő jelleget kapott részének első számú attrakciója a természetes vegetáció és a városi panoráma. A kertnek ez a része igen meredek, a szintkülönbség néhány száz méteren belül több mint 70 méter. Jól megfigyelhető, hogy a meredek lejtő vékony talajában megkapaszkodó fák (pl. tölgyek) magas koruk ellenére igen kis méretűek. A hegyoldalra felkúszó kőrakások látványa a régmúlt korok szőlőművelésének nyomai – a gazdák a szőlőskertjüket határoló mezsgyék mellé hordták egykor a kapálás közben felszínre került köveket. A hegyoldalon több kilátópont is található, ahonnan a Tettye és a környező területek látványa tárul a látogatók elé. A kert ezen részének meglátogatásához strapabíró lábbeli (túracipő, túraszandál, sportcipő) viselése ajánlott.