Bányászati és Ipari Skanzen - Tatabánya

Az 1988-ban megnyíló és folyamatosan bővülő tatabányai Bányászati és Ipari Skanzen célja a szénbányászat emlékének megőrzése és a hagyományok életben tartására. Egy régi üzem berendezett irodákkal, szabadtéren elhelyezett gépekkel ismerteti, milyen nehéz és összetett munkát végeztek a bányászok napról napra. A XV-ös akna külszíni létesítményeit ugyanabban az állapotban őrizték meg, mint amikor üzem alatt voltak. 

A skanzen területén bányászati fejtőgépet, szállító járműveket, csilléket lehet látni, valamint meg lehet nézni az eredeti aknatornyot is. Az irodaépületekben kiállítások jöttek létre, melyek különböző ásványokat és ősmaradványokat mutatnak be, de ami nagyon népszerű, az a rekonstruált üzemvezetői iroda.

A múzeum korhűen berendezett két régi, bányász lakóházában figyelemmel lehet kísérni a lakáskultúra fejlődését a 20. század elejétől egészen a 60-as évekig. A mesterségek házában kisipari műhelyek, a régi iskola mintájára felépített épületben pedig osztálytermek kaptak helyet. A látogatók betekintést nyerhetnek milyen volt a tisztviselői lakás, mely eredeti helyén, változatlan formájában maradt meg.

A múzeum udvarán a Donáth Gyula által készített, 1907-ben a Kő-hegyre felállított Turul-emlékmű eredeti váza látható, amely a madáralak 1992-es felújításakor került a múzeum területére. A fürdőépületben nyílt meg a tatabányai Lois Viktor szobrászművész állandó kiállítása Hangfürdő néven, ahol a Munkácsy-díjas művész 20. század végén készített hangszerszobrai tekinthetőek meg, többek közt a „Centrifugagitár”, az „Akusztikus dobgép”, a „Huszonhéthúros csődörzsölő”.