Rudabányának számos nevezetessége van, amelyek révén a különböző tudományágak körében nemcsak hazánkban, de külföldön is ismertté vált (pl. paleontológia, mineralógia, irodalomtudomány, művészettörténet stb.) és nem utolsó sorban itt található a Bányászattörténeti Múzeum, amely a hajdan szebb napokat látott iparág térségi históriájával ismerteti meg a látogatókat a legrégebbi időktől napjainkig.

1955-ben ünnepelték Rudabányán az újabbkori érctermelés kezdetének 75. évfordulóját, és ekkor alkalmi kiállításon mutatták be a település bányászatának hazánkban egyedülálló történetét. Ezt fejlesztették bányászati gyűjteménnyé, amelynek megnyitójára az 1956. évi Bányásznapon, szeptember 3-án került sor. Néhány év alatt jelentősen gyarapodott a gyűjtemény, miközben gyűjtököre fokozatosan kiterjedt a történelmi Magyarország egészének érc- és ásványbányászatára. 1960-tól Murvay László vette át a gyűjtemény vezetését, aki Érc- és Ásványbányászati Múzeum néven saját épülettel rendelkező, országos gyűjtőkörű szakmúzeummá fejlesztette az intézményt (1965). További jelentős események: a múzeumépület bővítése 1967-ben, a föld alatti bemutatóhely építése 1969-ben, és a különálló ásvány- és őslénytár létesítése 1980-ban.

1990-től – a korábbi fenntartók, a bányavállalatok megszűnése miatt – a múzeum fenntartását alapítványi formában kellett megoldani. Végül 2006. március 1-től hosszas előkészítő munka után a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság kötelékébe került a múzeum egészen 2012-ig, amely hazánk legrégebben működő önálló bányászati gyűjteménye. Jelenlegi fenntartója 2013-tól Rudabánya Város Önkormányzata.