Hévízi-tó - Hévíz

A Hévízi-tó a világ legnagyobb vulkanikus eredetű, tőzegiszapos, biológiailag is aktív, természetes termáltava. A Hévízi-tó, hazánk egyik legismertebb és legrégebbi fürdője, több mint 2000 éves múltra tekint vissza. A gyógyító erejű, 4,4 hektár nagyságú, 38 méter forrásmélységű tavat ásványi anyagokban gazdag források táplálják, amelyek bőséges vízhozamának köszönhetően a víz háromnaponta teljesen kicserélődik.

Gyógyvíz

Az ovális alakú tó a déli végén közel 10 m széles csatornán keresztül, a Zala folyón át a Balatonba ömlik. A tó vízhőmérséklete - amelyet geotermikus energia melegít - télen nem csökken 22 °C alá, nyáron pedig eléri a 35-38 °C-t. A víz állandó mozgásának köszönhetően a fürdőzők egyfajta masszázst érezhetnek a vízben tartózkodás ideje alatt.  

A gyógyvíz gazdag oldott és gáznemű anyagokban, egyesítve így a szénsavas, a kénes, a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos gyógyvizek kedvező tulajdonságait. Külön említést érdemel a tó medrét vastagon borító gyógyiszap, amely a gyógyvíz minden kémiai anyagát tartalmazza, ezzel hatását besokszorozza. A maga nemében egyedülálló hévízi iszap egyaránt tartalmaz szerves és szervetlen anyagokat, a benne lévő redukált kénvegyületek a gyógytényezők különleges értékeit képviselik.

Szolgáltatások

A Hévízi Tófürdő az év 365 napján fogadja pihenésre és feltöltődésre vágyó vendégeit. A gyógyfürdő szolgáltatásai sorát színesíti többek között a sóbarlang, iszapmedence, parkfitnesz pálya, kerti sakk, malomjáték, a legkisebbek számára pedig a gyermektársalgó, gyermekmedence és játszótér.

Wellness élmény

A tóparti Festetics Fürdőházban wellness részleg és terápiás centrum várja az idelátogatókat. A wellness részlegen a látogatók szabadon igénybe vehetik a szaunát, infraszaunát, gőzfürdőt, jégbarlangot, sókamrát, merülőmedencét és a jakuzzit is.

A terápiás centrumban pedig helyet kapott egy medical wellness, mely magába foglalja az iszappakolást, valamint a víz alatti masszázst/tangentorot, mindezek mellett megtalálhatóak még a centrumban masszázs szolgáltatásokat, betegségspecifikus masszázsok, hévízi gyógyiszapmasszázs, hévízi testkezelések, mozgásterápiás kezelések, kozmetika és kéz- és lábápolás is egyaránt.

 

Interjú Csorja Krisztinával, PR manager és Tourinform Iroda vezetővel

– Szerinted melyik a legszebb évszak a tónál és miért?

Itt minden évszak gyönyörű, de nekem a november tetszik nagyon. Ilyenkor a partra ültetett óriási mocsárciprusok és kínai ősfenyők színt váltanak, és olyan, mintha rozsdaszínű szőnyeg lenne a tó körül. Ráadásul akkor már annyira lehűl a levegő hőmérséklete, hogy köd terül el a víz felett. Ez a párafelhő pedig nagyon misztikussá teszi a tavat. 

Nyáron nagyon kellemes a víz, télen csodálatos a hóesésben úszni. Kora tavasszal a mocsárciprusok gyönyörűszép, világoszöld leveleket hoznak, ősszel pedig az októberig nyúló strandszezont élvezhetjük a melegvizű tó partján. Úgyhogy itt Hévízen minden évszaknak megvan a maga szépsége. 

– Bármelyik évszakról is legyen szó, az emberek nagy része gyógyulni megy Hévízre – na de mi a helyzet az állatokkal? Ha jól tudom, még egy elefánt is vendégeskedett a tónál.

1914-ben történt, tehát már több mint 100 éve, hogy Nelly, az elefánt hónapokat töltött a Hévízi-tónál. A Fővárosi Állatkert főigazgatója küldte ide egy nyári kúrára, mivel nagyon nehezen mozgatta a lábait, és a pesti fürdőkben érthető okokból nem tudták fogadni a nagytestű elefántot. Vonattal érkezett, és mivel pályaudvar csak Keszthelyen van, szépen átsétált Hévízre. A vendégek nagyon szerették: együtt fürödhettek az elefánttal, cseresznyével és mindenféle finomsággal kényeztették – még fotók is készültek arról, ahogy a gondozójával fürdőzik. A kor igazi sztárja volt, még az országos sajtó is cikket közölt róla.

– Előfordult már olyan, hogy egy vadállat is bepróbálkozott a fürdéssel?

A 90-es években egy őz tévedt be a fürdő területére, aki ráadásul beleesett a tóba. A tavon dolgozó vízimentők mentették meg, mert a meredek partoldal miatt nem tudott kijutni a partra. Vannak helyi mendemondák, miszerint a tó gyógyító hatását az itt élő vadállatoknak köszönhetően fedezték fel. Ők rendszeresen átmentek a tavon és a szóbeszéd szerint egészségesebbek is voltak, mint máshol élő társaik.

De volt még egy érdekes eset. A Festeticsek idejében évente kétszer rendszeresen vízibivalyokat tereltek a tó lefolyójába, hogy tisztán tartsák. Ők azonban olyan jól érezték magukat a meleg vízben, hogy utána ki se szerettek volna jönni onnan.

– Ha már szóba kerültek a Festeticsek, akkor egy kicsit kanyarodjunk át a forrásbarlang történetére. Nekik köszönhetjük a feltárását?

Nem egészen, de létezik ezzel kapcsolatban egy jó anekdota. II. Festetics Tasziló egy nap büszkén mutatta skót sógorának (William Douglas Hamilton), hogy micsoda mély és melegvizű tó van itt Magyarországon. Elmondta, hogy ez a tó olyan mély, hogy nincs senki, aki meg tudná mondani, hol is van a legmélyebb pontja.

Ekkor a sógor kinevette Taszilót: Skóciában rengeteg hasonló tó van, és mégis meg tudják mérni mindnek a mélységét. Tasziló erre kijelentette, hogy márpedig ő semmit sem fog úgy csinálni, mint a skótok – ő búvárokkal fogja elvégeztetni a kutatást. 

1907-ben meg is érkezett a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság búvárja, de csak 22 méter mélységig jutott. Végül a Plózer István vezette Amphora Búvár Klubnak sikerült eljutni a forrásbarlanghoz 1975-ben.

– Miért bizonyult ennyire időigényes feladatnak a feltárás?

Úgy kell elképzelni, hogy ez a forrásbarlang kráter formájú, a tó feneke pedig iszapos. Minden a kráterben landolt: kezdetben az állati csontok és a római érmék, később pedig a fürdőzők szemüvegei és fogsorai. Ezeket a feltörő gyógyvíz meg-megemelte, így egyszer 43 métert, egyszer 38 métert, aztán 35 métert mértek. A skót módszerrel tehát nem is lehetett pontos eredményt kapni. Ráadásul hihetetlen vízhozama van a tónak (410 l/mp) és melegvizes, így nagyon nehéz elmerülni benne, még a modern könnyűbúvároknak is. 

– Gondolom ez a forrásbarlang azóta is folyamatos felügyelet alatt áll.

Igen, folyamatosan monitorozzák a vizet és mérik az iszapvastagságot. Régen még hobbi búvárként is lehetett merülni a Hévízi-tóban, de olyan veszélyes, hogy ezzel mára már felhagytak. 1977-ben például pont a barlangot felfedező Plózer István és társa, Páli Ferenc vesztette életét egy merülés során. Az ő emlékükre van is egy kis kereszt a barlangban.

– Még egy kicsit visszatérnék az élővilágra. Van olyan állat vagy növényfaj, ami csak itt fordul elő?

Igen, a hévízi vadponty. Nem egyszer hallottunk már olyan véleményt a vendégektől, hogy szegény halacskák biztos megfőnek a meleg vízben, de nem, a hévízi vadponty őshonos faj és nagyon jól érzi magát a tóban.

Van egyébként egy másik érdekes lakó, a jukatáni fogasponty, bár ez a faj nem csak itt fordul elő. A 20-as években telepítették be azzal a céllal, hogy a szúnyoglárvák elfogyasztásával megszüntesse a malária megbetegedéseket. Ez sikerült, és azóta is remekül érzi magát a vízben.

A Hévízi-tó és környéke a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védelme alatt áll, ők kontrollálják például a Hévíz-patakban az idegenhonos növény, illetve halfajok terjedését is. Az elfolyó meleg vízben az akváriumi sügérek (pl. citromsügér, jaguársügér) igazán jól érzik magukat, így az emberek sokszor oda engedik be az otthon megunt egyedeket. Mivel ezek a fajok keverednek egymással, gyönyörűszép színes halak úszkálnak a lefolyóban.

– És mi a helyzet a tavirózsával? Az is őshonos?

A fehér színűek őshonosak, viszont az a tündérrózsa, ami Hévíz város szimbóluma lett, Lovassy Sándor kísérletének köszönhetően került a tóba. A Füvészkertből hozta az első indiai tündérrózsákat, amelyek annyira jól érezték magukat a meleg vizű tóban, hogy 33 nap elteltével meg is gyökereztek, azóta pedig folyamatosan virágoznak.

– Volt egy nagyon szomorú fejezet a tófürdő életében, amikor a 80-as években tűzeset történt. Mekkora volt a kár?

1986 márciusában volt, és egy teljesen új, felújított épület égett le egyetlen éjszaka alatt és omlott a törmelék a tóba. A tómeder teljes kotrása óta ennyire szép és átlátható a tó vize, mert előtte sokkal több lebegő iszap volt a mederben.

– Hogyan reagált a tó élővilága, amikor beütött a Covid és egyik pillanatról a másikra eltűntek a turisták?

A pár hónapos bezártság abszolút nem befolyásolta a vízhozamot és a vízhőfokot. Annyi változás volt, hogy már nem csak kacsákat, szárcsákat és vízicsibéket lehetett látni a tavon, hanem a ritkább madarakat is, mint például a szürke gém vagy a kárókatona. Ezek a fajok egyébként nem merészkednek ilyen közel az emberhez.

Érdekes, hogy mennyire okos radarral tájékozódnak ezek a madarak, hiszen amikor a Balaton befagy, azonnal ellepik a kacsák a Hévízi-tavat. Tudják, hogy itt télen is jó meleg a víz.