Simontornyai Vár és Vármúzeum - Simontornya

A XIII. század 70-es éveiben Simon alországbíró megépítette a Simontornyai várat. Északkeleten magasodott a lakótorony, hozzá kapcsolódott a kapuvédőmű, ezen át északról lehetett bejutni a várudvarra, ami szabályos négyszöget alkotó falakkal volt körülvéve. A vár első írásbeli említése 1324-ből származik.

A XIV. század második felében Lackfi István erdélyi vajda és leszármazottai fél évszázadon át birtokolják és tovább építik, alakítják a várat. Az ő idejükben készítik el a keleti oldalon a palotaszárnyat. 1424-ben Ozorai Pipo elcseréli a Kanizsaiakkal a sárvári várért és ezen felül 1500 forintért. Néhány évvel később a Garai család vásárolja meg és az övék marad 1482-ig. Ebben az időben történik a vár további bővítése: megépül a vár külső védőöve.

A Garai család kihalta után a vár egy időre a királyi családra szállt, s Mátyás halála után az özvegy Beatrix királyné birtoka lesz egészen 1500-ig. Ekkor került a vár Gergellaki Buzlay Mózes tulajdonába, aki Ulászló udvarában királyi főajtónálló és művelt diplomata, s a középkori várat itáliai reneszánsz mintára előkelő főúri székhellyé alakította. Ekkor élte a vár fénykorát. Megépült a déli oldalon a kaputorony, az öregtorony, a lépcsőfeljáró, valamint a korábbi épületrészeket is reneszánsz stílusban átépítették.

1543-ban török kézre került a várkastély, közel másfél századon át a simontornyai szandzsákság székhelye és a bég palotája lett. 1686-ban sértetlen állapotban foglalta vissza Bádeni Lajos, s 1702-ben a gróf Styrum Lymburg család vásárolta meg. Egyidejűleg azonban előkészületeket kezdtek a Rákóczi-féle szabadságharc ellen és a haditanács rendeletére a várat megerősítették. Az erődítési munkálatok során teljesen kiforgatták eredeti szépségéből: a reneszánsz lakótoronyból ágyútorony lett, ablakait lőrésekké alakították át, a kandallóit, loggiáját szétbontották és a finom faragványokból meszet égettek.

A megerősített vár 1705-ben kuruc kézre került, majd Vak Bottyán dunántúli hadjáratának egyik fontos támaszpontja lett. A több súlyos ostromot kiállt erősség Rákóczi szabadságharcának bukása után elvesztette jelentőségét. Új birtokosai: a Styrum Lymburg grófok kisebb átalakításokkal még a XVIII. század közepéig lakták, de ekkor új kastélyt építettek a községben, s ettől fogva magtárrá átépítve csak gazdasági célokra használták. Mindinkább lerombolva és elhanyagolva maradt korunkra.

1964-1974 között történt a  középkori és reneszánsz maradványainak felkutatása, helyreállítása és 1975-ben mint vármúzeumot állították a közművelődés szolgálatába.