A Szegedi Dóm, hivatalos nevén a Magyarok Nagyasszonya-székesegyház az egyetlen olyan templom Magyarországon, ami a 20. században épült fel. A neoromán stílusú templom 81 méteres magasságával az ország 5. legmagasabb templomának mondható. 

Építését fogadalomból, 1880-ban határozták el a szegedi városatyák. Nehézség volt számukra egy megfelelő helyet és egy pénzügyileg is elfogadható tervet találni, de végül az egykori barokk stílusú Szent Demeter-templom telkére esett a választás. Az első terveket a budai Halászbástya alkotója, Schulek Frigyes készítette, aki a párizsi Sacré Cœur-bazilika mintájára, a szegedi dómot is fehér kővel akarta borítani. Ezt a tervet azonban Foerk Ernővel módosíttatták, aki az olcsóbb, lombardiai tégla-architektúrához vonzódott. 

A templom alapkövét ünnepélyes keretek között 1914. június 21-én rakták le, de építését már 1913-ban megkezdték. Mikor az első világháború félbeszakította a munkálatokat, csak 1923-ban tudták újra folytatni, ezen év karácsonyán mutatták be az utolsó szentmisét az akkori Szent Demeter-templomban. A rohamosan közelgő gazdasági válság hatására a templom belső építészeti munkáit nem tudták a tervek szerint befejezni, így ezt későbbre halasztották. Pár évvel később, 1930. október 24-én szentelték fel a szegedi dómot a Csanádi egyházmegye alapításának 900. évfordulóján. Jelen volt Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, valamint több, mint harmincezer ember.

A Szegedi Dóm teljes egészében a város képének meghatározó eleme, hazánk egyik legnagyobb temploma. A templom érdekességei, hogy Magyarországon ez rendelkezik a legnagyobb toronyórával. A templomban található Fadrusz János első jelentősebb munkája, Krisztus a keresztfán névvel, ami 1900-ban a Párizsi Világkiállításon Grand-Prix díjat nyert. A templom található, napjainkban is látható orgonát a pécsi Angster József és Fia Orgonagyárban készítették 1928-1930 között, és több, mint 9000 síppal rendelkezik.