Szigetvári Vár - Szigetvár

„Civitas Invicta” - „A leghősiesebb város” - Nemzeti Emlékhely. Zrínyi Miklós hősi harcának kultuszhelye. 1566-ban falainál a török világbirodalom győzhetetlen serege ingott meg. Itt halt meg az ostrom alatt serege romlásán és a múló időn bosszankodó agg Szulejmán szultán, akit „Nagy” és „Törvényhozó” jelzőkkel illet a történelmi hagyomány.

A hőstett mély rovást ejtett a magyar identitás kőtábláján, melyet az értő művészek máig visszhangzanak. Irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotások hosszú sora regéli el az örök mítoszt. A város nevezetességekben koncentráltan gazdag. De mind közül a legszebb ékköve a Vár. Zrínyi vára, mely annyi időt megélt, mindig változott, alakult. Mai formáját a XVIII. században nyerte téglafalaival, barokk főkapujával és óratornyával, kazamataíveivel. Évszázados fái alatt az idelátogatót megérinti az idők szele. A múzeum tárgyai közül életre kelnek mai korunk hagyományokat őrző vitézei süvegesen, szablyásan – puskadurrogtatás közepette. A hagyomány él, és nemcsak a szeptemberi ünnepen – a Zrínyi-napokon, de a vár falai között is lépten-nyomon elénkbe toppan a megelevenedő múlt egy-egy darabja. Tinódi Lantos Sebestyén énekei – máig ható üzenetükkel. Vagy
akár a Gárdonyi regényéből kilépő Török Bálint. Mind-mind egy színes szál. A műemlék dzsámiban feltáruló „fényjáték” univerzális bölcselete nem oszmán diadalemlékmű, hanem elmélkedésre késztető ősi „tudomány” az időkről és az emberről – aki látni akarja Istent.

Szigetvár szép ékköve Magyarországnak, örök példával hitről, hűségről és becsületről. Szeretetről – a Haza és a bajtársak iránt, amiért a Hősök az életüket adták. Nem történelemóra, csak kilincs a tudáshoz vezető ajtón. Nem emlékezés csupán, hanem példa és útmutató mindannyiunk személyes küzdelmeihez. Jó tanács. Ösvény. Amire rá kell lépned. Az utazás eleje, vagy egyik állomása. Itt a bor száraz és fehér, de őszinte. A dombok nem hegyek, az erdők nem rengetegek és a szelek mesélnek a hősökről.