Zádor-híd és Környéke Természetvédelmi Terület - Karcag

A ma már műemlék Zádor-híd és környező szikes pusztája Karcag külterületén található, 1976-ban nyilvánították védetté. Védetté nyilvánítása nem csak azért volt fontos, hogy kultúrtörténeti értékként óvják a hidat, hanem azért is, hogy a tájra jellemző pásztorkodást eredeti állapotában mutassák be. 

Története

Mielőtt megtörténtek az árvízszabályozások, a Zádor-ér látta el a térség mocsarait vízzel. 1804-ben a közlekedés megoldása nehézségekkel járt, ezért egy kőhíd felállítását vélték szükségesnek, ami az év minden napján lehetővé teszi az átjárást. A Zádor-híd alapkövének letételére 1806. novemberében került sor, 1809-ben pedig már átadásra is került. Ez szolgált a hortobágyi, 1833-ban elkészült kilenclyukú híd mintájaként.

Közel 20 évig tudott ellenállni a vizek ostromának, ám egy 1830-as áradás következtében két szélső pillérjét elsodorta a víz. Ma is látható formáját az akkori újjáépítés során nyerte el. Ahogy teltek az évek, a víz felszívódott, a híd víz nélkül maradt. 

Állat- és növényvilága

A Zádor-híd és a Természetvédelmi terület legjellemzőbbje a cickafarkos- és ürmös szikes puszta. Közvetlen környezetében fel-felbukkan a seprőfű és a seprűparéj, de az év nagy részében az üde, nedves foltokon pedig az ecsetpázsitos rét is előfordul. A természetvédelmi területet körülölelő csatornák általános növényfajai a keskenylevelű- és széleslevelű gyékény, illetve nád.

A környéken védett és fokozottan védett madárfajok is előfordulnak. Nagy kócsag, fehér gólya, szürke gém, a közeli szántókon költ a túzok, de pár évvel ezelőtt székicsér is költött. A csatornákban, kifejezetten a "vizes években" mocsári teknős is felfedezhető. Jellemző vadászó madarai a barna rétihéja, egerészölyv, vörös- és kék vércse is.